| |
|
|
|
Színházi történetek szobában, kirakatban
Írd le a véleményed!
Ajánld ezt a könyvet barátodnak, ismerősödnek!
Betűméret:
 
„Az élet folyamatosságából szemlélve a színház kiemelt hely és pillanat (…) kicsit mint ünnep a hétköznapok között (…) amikor az idő azzal töltődik fel, hogy testileg-lelkileg készülődünk, készülődöm, este érkezik a közönség, amikortól nem ugyanazok a „valóság” határai, mint tegnap és ma, mert megváltoznak attól, hogy itt vannak a nézők, és arra az időre ugyanarra figyelünk, ugyanazon nevetünk.
Mégis, az a közös világ – a Budapesten kialakult második nyilvánosság –, amire mi apellálhattunk volna, nem volt valós tér, csupán illúzió. Pedig Dohány utcai megmozdulásaink és megszólalásaink ezt a közös világot érintették. Ez lett volna a mi szobaszínházunk igazsága, ami nem a jó, hanem az élő színház kritériuma.
Mi azért maradtunk fenn tizenöt éven keresztül, mert a színházi... Olvass tovább!
A könyv további adatai:
- Oldalszám: 468
- Kötés: cérnafűzött kötött
- ISBN szám: 9630587938
- Kiadás éve: 2009
- Súly: 760 g
- Szélesség: 176 mm
- Magasság: 244 mm
- Vastagság: 23 mm
|
|
Szerző:
Koós Anna
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Kiadás éve: 2009
Bolti ár: 3 600 Ft
KönyvNet ár: 3 060 Ft
Megtakarítás: 540 Ft (15%)
|
Ajánlók, kritikák:
Ismertető
„Az élet folyamatosságából szemlélve a színház kiemelt hely és pillanat (…) kicsit mint ünnep a hétköznapok között (…) amikor az idő azzal töltődik fel, hogy testileg-lelkileg készülődünk, készülődöm, este érkezik a közönség, amikortól nem ugyanazok a „valóság” határai, mint tegnap és ma, mert megváltoznak attól, hogy itt vannak a nézők, és arra az időre ugyanarra figyelünk, ugyanazon nevetünk.
Mégis, az a közös világ – a Budapesten kialakult második nyilvánosság –, amire mi apellálhattunk volna, nem volt valós tér, csupán illúzió. Pedig Dohány utcai megmozdulásaink és megszólalásaink ezt a közös világot érintették. Ez lett volna a mi szobaszínházunk igazsága, ami nem a jó, hanem az élő színház kritériuma.
Mi azért maradtunk fenn tizenöt éven keresztül, mert a színházi alkotómunkában és az életben is egymásra voltunk utalva – Budapesten eleinte csak nem fogadtak be, azután pedig betiltottak, NewYorkban eleinte idegennek, azután pedig csodabogárnak néztek –, mert egymás énjét keresztezve ideig-óráig szerettük egymást, mert a gyerekeinket a kivándorlás után évekig közösen neveltük, és nem kérdeztük meg tőlük, hogy tetszik-e vagy sem, mert jobb volt egymás ellenére is színházzal próbálkozni, mint egymás nélkül mással foglalkozni, mert azt képzeltük, hogy a siker biztosítja a megélhetést.”
(A szerző)
|
|
|
|
