Az alkoholizmus is gyógyítható, ha komolyan veszed

Töredelmesen be kell vallanom: komoly függőségekben szenvedek. Egészen pontosan, hogyha nem dolgozok, akkor éppen többnyire a könyveim és a kávé töltik ki a mindennapjaimat… No persze némileg most viccelődöm és az első, a könyv nem is igazi „addiktív” dolog, de mindenképpen nagy rajongójuk vagyok. A kávé esetén pedig azért többé-kevésbé tudok nélküle létezni, de már az érettségi óta nagyban segíti a mindennapi túlélesemet egy-egy jó cappuccino vagy éppen latte és elég komoly hiányérzetem tud lenni, ha elmarad a kedvenc napindítóm. Persze nem halok bele, hiszen ennél azért nagyobb problémáim is akadnak egy-egy nap során és van annyi önuralmam, hogy nem balhézok egy ilyen apróság miatt. És azt azért tudni kell, hogy nem egyedül koffeinrajongás van a világon, mint az enyém, hanem nagyon komoly, más egyéb függőségek is egyre gyakoribbak például pótcselekvések, internet-, drog-, vagy éppen alkoholfüggőség formájában; talán az utóbbi az egyik legszélesebb körben elterjedt az internet és cigaretta mellett.

A vicctől teljesen eltérve, az alkoholizmus egy hatalmas probléma, amelyet a Felépülők csapata viszont nagyon nagy hatékonysággal tud kezelni, amennyiben az ügyfél is megfelelő akarattal rendelkezik – persze ehhez a megfelelő, támogató családi közeg sem árt. Az alkoholizmus fogalmát és mibenlétét elképesztően nagy viták övezik a mindennapokban, hiszen a hétköznapok során mindenkinek máshol húzódik az a határ, ahonnan alkoholizmusról beszél – és ugyan a WHO meghatároz egy bizonyos heti alkoholbeviteli mértéket, ami alatt nem tekintik károsnak, azzal viszont már sajnos az a meghatározás nem számol, hogy az alkohol nagyon komoly rászokást, függőséget képes okozni, amely nemcsak az érintett egyént, hanem annak környezetét, családját is tönkreteheti hosszabb távon.

Normális, „szociális ivásnak” hívjuk azt, amikor valaki csak ritkán, átlagosan havonta iszik egy keveset, akkor is jellemzően társaságban és többé-kevésbé azonos mennyiséget; ezzel elkerülve azt, hogy túl sok alkoholt fogyasszon – ilyenkor semmi gond nincsen természetesen.

Az alkoholizmusnak igazából két fő típusát különböztetjük meg. Talán a kevésbé feltűnőbb, a leginkább „elnézett” az úgynevezett „TV-ivás” – ez az a tipikus szituáció, amikor a megfáradt illető munka után hazaesik és legurít néhány sört, vagy hetente akár többször is beül a kollégákkal italozni. Ez általában nem tűnik fel senkinek, hogyha mégis, akkor rendszerint hárítás történik azzal, hogy ennyit mégiscsak megérdemel és megtehet ennyi munka után. Innen, ha ez nem javul, általában egyenes az út a „valódi” függőséghez – az, hogy ez mennyi idő alatt következik be pontosan, már sok más tényező kérdése, úgy mint a személyiség, a külső környezeti tényezők, sőt még a genetikai hajlam is!

A másik ilyen nagy típus a „problémaivás”. Ez talán némileg feltűnőbb és kevésbé elsimítható az előzőnél, mert ilyenkor az egyén általa problémaként vagy krízishelyzetként megélt szituációra ivással reagál az alkoholizmussal küzdő ember – mert ilyenkor már egészen bizonyos, hogy állnak a háttérben alkoholproblémák. Jellemző, hogy ők is érzékelik azt valahol mélyen, hogy ez így nem helyes – hiszen nagyon gyakran ők maguk is tagadni kezdik ezt a szokásukat.

Ezeken belül is megkülönböztetjük a szinten tartható alkoholbetegséget, ez a legnehezebb érzékelni. A második, súlyosabb az úgynevezett kontrollvesztő alkoholista – ő nem iszik olyan gyakran, de akkor bizony sokat, őt már könnyebben felismeri a társadalom is, de még mindig nem probléma nélkül. A legsúlyosabb az általános alkoholbetegség, a legvége. Mindhárom fázisra, stádiumra jellemző, hogy mihamarabb lépni kell és semmiképp sem szabad kezeletlenül hagyni, bár természetesen ehhez kell a beteg és a család támogatása is – ha ezek megvannak, akkor az alkoholizmussal mindenképp érdemes felkeresni a Felépülőket a sikeres gyógyulás érdekében.

Töredelmesen be kell vallanom: komoly függőségekben szenvedek. Egészen pontosan, hogyha nem dolgozok, akkor éppen többnyire a könyveim és a kávé töltik ki a mindennapjaimat… No persze némileg most viccelődöm és az első, a könyv nem is igazi „addiktív” dolog, de mindenképpen nagy rajongójuk vagyok. A kávé esetén pedig azért többé-kevésbé tudok nélküle létezni, de már…